2016. június 3-án átadtuk a Belső-Óbudai téglagyárak termékeiből készült állandó helytörténeti kiállítást. Mint ismeretes, Egyesületünk egyik fő tevékenysége a területünkön fellelhető örökség megóvása, felújítása, mint például a Jablonka park megvalósítása, a Szt. Donát kápolna, a Kiscelli kálvária valamint a Szent Vér kápolna teljeskörű felújítása. Feladatunk a hegyoldal múltjának megismertetése, hagyományainak, történetének megőrzése. Ennek kapcsán most területünk egykori téglagyárait mutatjuk be egy helytörténeti kiállítás keretében.
Bár ma már ezek a téglagyárak nem léteznek, mégis mai korunk meghatározói. Az egykori Bécsi út menti téglagyárak, az un. Holtzspach téglagyár, az Újlak-1. Újlak-2. és Újlak-3. téglagyárak és bányáik mélyen benyúltak a hegyoldalba, megváltoztatva annak vízrendszerét, talajmechanikai adottságait. Eltűnt a Kapucinus-domb, patakok, források, utcák szűntek meg. Termékeik pedig meghatározták építkezéseinket. A bányák dolgozói a „cegaj”-ban laktak, de annak felszámolásakor többen a Hegyoldalra, Óbudára költöztek.
Tervünk az volt, hogy a mai lakossággal megismertessük lakhelyük múltját, a téglagyárak és bányáik pontos helyét térképpel, képekkel, bemutassuk termékeiket, erősítve ezzel helyi kötődésüket, lokálpatriotizmusukat. A lényegében állandó jellegű, szabadtéri kiállítás a Táborhegyi Népház déli, ablaknyílás nélküli homlokzatán valósult meg.
A kiállításhoz szükséges téglákat, cserepeket és dokumentumokat Kádár József helytörténész-téglagyűjtő, a téma kiváló ismerője, egyesületünk tagja ajánlotta fel.
Állandó kültéri kiállításra a művelődési ház belső terei nem adnak lehetőséget, mivel az akadályozná más kiállítások havonkénti megrendezését, előadások, rendezvények lebonyolítását. A kiállítás ezért az épület déli, ablak nélküli homlokzatán valósult meg. Térkép ábrázolja a téglagyárak és bányáik területi elhelyezkedését, termékeiket pedig téglagyáranként külön felületen (un. vakablakban) mutatja be.
Helytörténeti kiállítás a Táborhegyi Népház homlokzatán
Az időszakos beltéri kiállítás bemutatta a négy téglagyár történetét néhány ritkaság számba menő termékkel. A kiállítás tablókon ismertette a téglagyárak és bányáik megszűnését követő rekultivációt, a felhagyott területek már megtörtént beépítését, valamint a még szabad területekkel kapcsolatos területfejlesztési elképzeléseket. A megszűnést követő változásokat településszerkezeti szempontból Felcsuti László építész, annak társadalmi vonatkozásait Horváth Péter történész, egyes környezeti hatásait Gőgh Zsolt, a Petrik Lajos Szakközépiskola tanára ismertette.
Az 1895-ben készült térképen, a Bécsi út hegy felőli oldalán, jól látszik a Zichyek által alapított Kiscelli Téglagyár, mely ekkor már az Újlaki Rt. tulajdona volt. Bécsi úttól nyugatra az Újlaki Rt. cserépgyára, keleti oldalán az un. „alsó gyár”, ahol az egykori mezőgazdasági területen téglaszárítók és téglaégetők épültek.
A 2008-ban készült térképen jól látható az elmúlt évtizedben épült Szakközépiskola, Praktiker áruház és a Stop&Shop áruház. Az „alsó gyár” helyén pedig lakótelepek épültek. A hegyoldalon régi utcák egy része eltűnt. Új utca a Perényi lejtő, és a Váradi utca, mely a legújabb tervek szerint a Kolostor utca irányában kiépül.
Victoria-Bohn Téglagyár A XIX-XX. századi térképek szerint a Bécsi út bal oldalán, a Perényi út és Farkastorki út közötti szakaszán létesült 1867-ben a „Victoria” téglagyár. Nevének eredete pontosan nem ismeretes. A gyár alapítását követően 1910-ig több tulajdonosa volt. - 1867-től „Viktória Téglagyár” címén egy részvénytársoság szerepelt - 1873-1888-ig „Schwartz - Salzer Victoria Gőztéglagyára” nevet bírt, tulajdonosa Schwartz Sándor - 1888-1893-ig „Victoria téglagyár Budapest III. kerület Deutsch” néven szerepelt, tulajdonosa Deutsch Jakab - 1893-1910-ig „Óbudai „Victoria” Gőztéglagyár Schwarcz József” tulajdonosa Schwarcz József, aki később Surányi József névre magyarosított, így a gyár 1898-tól „Óbudai Victoria Gőztéglagyár Surányi József” néven működött.
Dajtsch Jakab téglagyártó társulata a gyárat és melléképületeit a Bécsi út mellett két sorban, meglehetősen tömören telepítette, mivel az északi oldalon hozzátartozó, bányászható telek elég kicsi volt. A gyár és bánya teljes területe ekkor csak mintegy 3.75 hektárt tett ki. A Bécsi út mellett néhány kisebb épület állt, mögöttük a sarok közelében egy kisméretű Hoffmann-körkemence épült. Valószínűleg ezzel kezdték meg a termelést, illetve a későbbi épületek anyagát is itt állíthatták elő. A második sorban épült fel egy nagy, közel nyolcvan méter hosszú kemence, mely 1911-ben még bizonyára állt. Ezek sorára merőlegesen, a hegy felé hét nagy és néhány kisebb szárítószín állt. Ezek építésekor, 1884-ben az északi szélső szín már a kolostor déli, kerítésfallal kerített területére került. A színek mögött, a Bécsi úttal párhuzamosan épült még egy hatvan méter hosszú, bizonyára feldolgozó-gyártó épület, nyolcszögletű kéménnyel.
Az iratokban nem esik említés arról, hogy a Victoria gyár tégla mellett cserepet is gyártott volna. Budapestről két „Victoria” jelzéssel ellátott téglát ismerünk.
1910-ben a Bohn Mihály és Társa cég megvásárolta a korábban „Óbudai Victoria Gőztéglagyár Surányi József” téglagyárat. Ekkor lesz a gyár neve „Bohn M. és Társai. Rt.”, később a „Bohn Téglagyár Rt.” Ettől kezdve a Bohn család tagjai 38 éven át - az 1948. évi államosításig –aktív szerepet vittek nem csak a budapesti, hanem több vidéki téglagyárunk életében is.
A cég nagyarányú fejlesztésbe fogott. A korábbi, 1893-ben épült ’meglévő kemence’ ill. ’meglévő gépház’ helyén a pálos kolostor északi területén új, eddiginél nagyobb agyagelőkészítő üzemet építettek. A hegyoldal felől csillékben szállított agyag egy hídon ennek az épületnek fölső szintjére érkezett és az előkészítés során haladt lefelé, majd a feldolgozó gépekhez. Mellette, a bánya felőli, régi feldolgozó-épület helyére hatalmas, 130 x 24 m-es, többszintes, 22 kamrás körkemence és szárító épület(lásdalaprajzát, metszetét) került, valamint egy új prés és gépház.
A bánya egy része az agyagszalaghíddal,a présházzal,és az I-es kemencével. A présházba vezető agyagszállító híd vége a bánya felől nézve. A 22 kamrás Hoffmann-körkemencével. A hozzá csatlakozott 20 kamrás kemence épülete ekkor már nem áll. Hátul az Újlak I. épülete látszik.
Ezekben az új rendszerű kemenceépületekben alsó szinten volt a kemence, fölötte az égetést végző ’tűzmesterek’ szintje. A Hoffmann kemencéknél ők táplálták a tüzet a szén fölülről történő adagolásával, és szabályozták az éppen működő kemenceszakaszban az égetést. A fölső szinteken a megformált, égetésre váró félkész termékek száradtak. Ez az üzemszervezési rendszer fölöslegessé tette a gyár területét elborító szárítószíneket. A korábbi épületek egy részét átépítve, lakásokat alakítottak ki a sok tagból álló Bohn család illetve igazgatósági tagok részére, kik ettől kezdve, - mint a hivatkozásokból kitűnik, - itt laktak. A bánya területe a Bécsi úttól nyugat felé, a hegyláb irányában terjeszkedett. Először a Bécsi út 156/a telket vásárolták meg, és sokáig ez volt a „Bohn Mihály és Tsai” ill, utódainak címe. A fejlesztési tervekhez azonban további terület is kellett. Ezért később a Perényi út és a gyári-telek közötti kis magántelkek megvásárlására is sor került.
A Bécsi úti Bohn gyár – terjeszkedő bányája miatt - egyike volt az 1920-as évek óta, a főváros részéről megszüntetésre kijelölt téglagyáraknak és bányáknak. Államosítás után a gyárak életében sok változás történt, részint a termeléssel kapcsolatos elvárások, részint az iparág irányítása tekintetében. Az ország gyárait megyei szintű ’egyesülésekbe’ vonták össze, de kilenc önálló vállalat is maradt, köztük négy óbudai: Nagybátony-Újlaki Téglagyár, Bohn Testvérek Téglagyár Rt., Bécsi Úti Téglagyár (Drasche), Csillaghegyi Téglagyár (Péterhegy).
A Bohn gyár neve, és a gyár szervezeti keretei, az államosítás utáni többször változtak. 1950. augusztusában a „Dél-Budai Téglagyárak Nemzeti Vállalat, Budapest, Bécsi út 166.” alatti üzeme. 1950-51-ben - levélpapírjuk fejléce szerint - „Óbudai Téglagyár Bp. III. Bécsi út 166.” volt a neve.
1950. október 1-én a Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek Rt. nevében is megszűnt létezni, és egyidejűleg felvette az „Újlaki Téglagyár” nevet. 1952 június 1-én a ’Bohn - Óbudai Téglagyár’ gyár megszűnt önálló vállalat lenni, az Ujlakihoz csatolták, és mint annak 2. sz. üzeme működött.
1963 április 1-én Az É.M. létrehozta az É.M. Tégla és Cserépipari Trösztöt. Ennek egyik vállalata lett az Újlaki gyár és a hozzácsatolt gyárak. Ez a Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat 11 budai-oldali téglagyárat foglalt magába: 1.sz. telep lett a volt Újlaki Téglagyár, 2. sz. telep pedig a volt Bohn Téglagyár. 1967-ben megszűnt az É.M. Tégla és Cserépipari Tröszt, és a gyárak az 1968-tól létrejött Tégla és Cserépipari Egyesülés keretében működtek tovább.
Az ’Újlak II.’ gyár folyamatosan termelt, ami bányagödrének folyamatos növekedésével járt együtt. A gödör nyugati széle megközelítette a Máramaros úti telkeket, és ezek csúszásvseszélyesek lettek. Végül 1972. februárjában a bánya belső részében megcsúszott a kráterszerűen kivájt gödör fala. A csúszás éjjel történt, így személyi sérülés nem esett, de az ottani munkagépeket eltemette a föld. Ez időtől kezdve az agyagot másik bányából szállították, hogy a gyár ne álljon le. Ez természetesen tovább növelte az ekkor már veszteséges üzem költségeit. A gyár utolsó munkanapja 1973. december 30. volt.
A gyár bezárása után az épületeket lebontották, és a következő években a bánya rendezésére is sor került. A belső krátert részben a bánya szélén felhalmozódott meddővel, részben néhány bányaszéli telek feláldozása révén nyert agyaggal töltötték fel. E munkálatok során megszűnt a korábbi szivárgórendszer, és ez az északnyugati részen a feltöltés és telkek újabb csúszását eredményezte. Végül új szivárgó és vízelvezető kiépítésével sikerült megállítani a talajmozgásokat. A gyárépületek helyén kereskedelmi létesítmény és lakópark épült, a bánya területe remélhetőleg közpark formájában nyeri el végleges hasznosítását.
Készült Kádár József kézirata alapján.
Budapesti Tégla- és Mészégető Gyár Rt. vagy Drasche Téglagyár .A Külső-Bécsi út jobb oldalán terült el a Törökkő-dűlő, a Bécsi útra merőleges, hosszú, keskeny szántóföldi parcellákkal. Ezen a területen - ma Bécsi út 343. sz. alatt, - 1893-ban alakult meg a „Budapesti Tégla és Mészégető Gyár Rt.” tégla,
és más agyagáruk gyártására. Az új társaság feldolgozó-présházat, négy Hoffmann-kemencét és szárítószíneket építve, nagyvonalú gyártelepítésbe kezdett. A Bécsi út bal oldalán munkáslakótelepet építettek. Föntebb, a domb magasabb részén volt a bánya, ahonnan az út fölött átvezetett csillepályán szállították az agyagot a gyárba, gépi és kézi feldolgozásra. Az ürömi vasútállomás térségében mészégetőt is vettek.
Budapesti Tégla- és Mészégető Gyár Rt. vagy Drasche Téglagyár .A Külső-Bécsi út jobb oldalán terült el a Törökkő-dűlő, a Bécsi útra merőleges, hosszú, keskeny szántóföldi parcellákkal. Ezen a területen - ma Bécsi út 343. sz. alatt, - 1893-ban alakult meg a „Budapesti Tégla és Mészégető Gyár Rt.” tégla,
és más agyagáruk gyártására. Az új társaság feldolgozó-présházat, négy Hoffmann-kemencét és szárítószíneket építve, nagyvonalú gyártelepítésbe kezdett. A Bécsi út bal oldalán munkáslakótelepet építettek. Föntebb, a domb magasabb részén volt a bánya, ahonnan az út fölött átvezetett csillepályán szállították az agyagot a gyárba, gépi és kézi feldolgozásra. Az ürömi vasútállomás térségében mészégetőt is vettek.
A vállalkozás jól indult, de a millennium utáni évek építőipari pangása az egész téglaipart nehéz helyzetbe hozta.
1910-ben belépett a társaságba a Délvidéki eredetű Muschong-család és munkatársai, kik átvették a vállalat irányítását. Ugyanekkor jelent meg Budapesten a szomszédos Victoria téglagyárat megvásárló, a Muschongékkal rokoni kapcsolatban álló Bohn család is.
Az új vezetés fellendülést hozott a gyárnak, és a következő években megkezdték a cserépgyártást is. A világháború alatt beállt pangás következtében a vállalatot beolvasztották az 1869-ben alapított „Kőbányai Gőztéglagyár Társulat Pesten” nevű rt.-be, melynek kedvező volt a cseréppiacon való megjelenés lehetősége. Ettől kezdve a kettős telephelyű, kőbányai- óbudai cég vezetését átvették a Muschong család tagjai és munkatársaik. 1922-ben épült ki az iparvágány az óbudai vasútállomástól a telepig.
A KGTP Maglódi úti telepe szomszédos volt a Kőszénbánya ’s Téglagyár Társulat Pesten Rt. – KTTP, közismerten „a Drasche” – telepével. A két kőbányai gyár bányagödrei már összeértek az akkor még megvolt Gránátos út két oldalán. A KTTP végül 1926-ban, – a Pengő bevezetésének évében, - magába olvasztotta a szomszédos KGTP üzemét, és vele természetesen annak óbudai telepét is. Így nyerte az óbudai gyár a közismert ’Drasche’ nevet, amely név hivatalosan már1868-óta nem létezett. A KTTP részvényeinek többségét ekkor már bankok birtokolták, így a Muschong család kissebbségbe szorult, és kikerült a rt. vezetéséből.
Az óbudai gyárban többféle tégla és cserépipari terméket készítettek. Az 1930-as években új igény jelent meg a hő- és hangszigetelő anyagok iránt. E célból az óbudai telepen új üzem létesült, mely később a Thermalit nevű hőszigetelő anyagot gyártotta.
A gyárat 1948-ban államosították, ez után néhány évig ’Bécsi úti Téglagyár’ volt a neve, majd a Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat III. sz. gyáregysége lett.
A gyár 1985-ig termelt, majd a kemencéket és a gyári épületek túlnyomó részét lebontották. A rendezetlen területen a legkülönbözőbb ipari és kereskedelmi cégeknek telephelyei alakultak ki.
Bányája a Jablonka úti telkek mögött egyre nagyobb kiterjedésű lett. A gyár leállítása után a bánya hatalmas területét kommunális hulladékkal töltötték fel, és földdel letakarva viszonylag csökkentették a táj hatalmas sebét. A Bécsi út melletti területen itt is kereskedelmi létesítmények születtek.
(K.J.)