Kiscelli Kálvária története

1778-1780 között Küntreiber Antal óbudai molnármester a trinitárius kolostortól kissé délre (a mai Szent Vér kápolna helyén) a csobogó forrás vize mellett nyitott falú stációt építetett, amelynek a falfülkéjében az oszlophoz kötözött, szenvedő Krisztus szobra állt, és amely „Christus auf der Wiese" néven volt ismeretes.
E stációt az óbudaiak lebontották és helyén 1812-14 között új barokk kápolnát emeltek. A fennmaradt elszámolási iratok szerint 1815-ben állították fel a ma is látható kálvária 14 stációját és a golgota szoborcsoportját is. Mivel az iratokban rögzített munkák között Szűz Mária és Szent János szobra nem szerepel, ezért azok feltehetően csak később készülhettek el, de 1822-re az egész kálvária-együttes kiépült.

Mind a keresztút stációi, mind a golgota szoborcsoport a háborúban komoly sérüléseket szenvedtek. A feszületen a korpusz szétfagyott, aminek egykori javítása műkőből történt. A jobb lator hengeres keresztjének függőleges felső szára hiányzott. A bal lator a keresztjével együtt teljes egészében hiányzott. A feszület jobb és bal oldalán álló Szűz Mária és Szent János evangélista szobrairól hiányzott a fej és mindkét kéz. Mária alakja ledőlt a posztamenséről, a földön feküdt.

A golgota szoborcsoport restaurálására 1981-ben került sor, a közterületi szobrokért felelős Budapest Galéria megbízásából. A munkálatokat Szabó Péter kőszobrász-restaurátor végezte segítőtársaival, Illyés Antal szobrásszal és Szőnyi Endre kőszobrász-restaurátorral.
A keresztút néhol kidőlt stációit a hívek önerőből felállították, de anyagi források híján az egyes elemek pótlása már nem kőből, hanem betonból és műkőből történt, gyakran hiányosan, az eredeti formák és arányok követésének igénye nélkül. A stációk teljes körű felújítása másfél évtizeddel később, 1996-ban a Német Kisebbségi Önkormányzat szervezésében történt. Céljuk a liturgikus útvonal felállítása, a stáció képek elhelyezése volt.
Majd később a keresztút stációi és a golgota szoborcsoport részben tudatos rongálás miatt, részben az időjárás káros hatása következtében folyamatosan rongálódott, a stációképek megrepedtek, némelyik összetört és kiesett, a szobrok egyes darabjai hiányoztak.

2​011-ben az Óbuda-Hegyvidékiek Egyesülete a felújítását felvállalta. Kellő előkészítés és a szakszerű kivitelezési munkák lebonyolítása eredményeként 2013-ban átadta az egységes arculatú stációsort, 2014-ben a restaurált golgota szoborcsoportot, majd 2015-ben a felújított Szent Vér kápolnát.

Kiscelli Kálvária művészettörténeti jelentősége

(Részlet: Kiscelli Kálvária Tudományos dokumentáció, Farbaky Péter 1986)
A kálvária olyan építészeti együttes, amely építményeivel a Krisztus keresztútjának és kereszthalálának jeruzsálemi helyszíneit idézi fel, s vallásos ájtatosság kapcsolódik hozzájuk. A késő középkorban több ilyen emlékről van tudomásunk például Cordoba (Sponyolország) (1485 után), Varallo (Itália) (1491) emlékeiről. Más az itáliai, spanyol és német stb. kálváriák jellege. Igazán elterjedté és jellemző műfajjá a barokk művészetben váltak.
Magyar országi történetüket Szilágyi István írta meg. Hazánkban a XVII. század közepén Nagyszombat környékén jelennek meg, ahol a barokk művészet is kezdetét vette. Első emléke itt a városból Mariafalvába vezető úton áll az első ismert emlék 1647-ből. 1700 körüliig a Felvidék és a Dunántúl nyugati részein épül néhány új emlék, majd a török hódoltság végével az ország középső területein is. A legelső a budai jezsuiták által 1699-ben a Gellert-hegyen épült kálvária volt. Az Alföldön a XVIII. században terjedt el, Erdélyben csak a XIX. század első felében. A barokk kálváriák sora ekkor már a klasszicista, romantikus, majd eklektikus stílusú emlékekkel folytatódott.
Pest-Budán a leghitelesebb, legszebb emlék ma az Epreskertben álló egykori Józsefvárosi kálvária az 1747—49-es évekből. Kisebb méretű kvalitásos emlék a belvárosi templomban (belső térben) álló kálvária szoborcsoport.
A Kiscelli Kálvária 1812-22 közötti építési dátuma tehát már a kálváriák elterjedésének időszakára esik. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy az irodalommal ellentétben, amely klasszicistának jelöli meg, véleményünk szerint az emlék még a későbarokkhoz tartozik.
A kálváriák jellegzetes alkotóelemei közül mindet megtaláljuk emlékünknél: a stációkat, a kálvária-jelenetet és kápolnát. (A XVIII. században szokásos remetelak a XIX. századra már nem jellemző.) Emlékünk a Szilágyi-féle vegyes típushoz tartozik, amely a stációtípus és kálvária jelenetekból tevődik össze.
A keresztúti ájtatosság elsősorban Porto Mauriziói Szt. Lénárt nevéhez fűződik. Az 1731-ben elfogadott keresztút a következö jeleneteket tartalmazza.

I. Jézust Pilátus halálra ítéli
II. Jézus vállára veszi a keresztet
III. Jézus először esik el
IV. Jézus találkozik anyjával
V. Cirenei Simonnal vitetik a keresztet
VI. Veronika kendőjét nyújta Jézusnak
VII. Jézus másodszor esik el
VII. Jézus szól a síró asszonyokhoz
VIII. Jézus harmadszor esik el
IX. Jézust megfosztják ruháitól
X. Jézust keresztre feszítik
XI. Jézus meghal a kereszten
XII. Jézust leveszik a keresztről
XIII. Jézust sírba helyezik

I. Krisztus a Getzemáni kertben
II. Pilátus mossa kezét
III. Krisztus felveszi a keresztet
IV. Krisztus találkozik Máriával
V. Cirenei Simon viszi a keresztet
VI. Krisztus Veronika kendőjébe törli arcát
VII. Krisztus összeesik a keresztfa alatt
VIII. Krisztus és a jeruzsálemi asszonyok
IX. Krisztus összeesik a keresztfa alatt
X. Krisztust vetkőztetik
XI. Keresztre feszítés
XII. Krisztus a kereszt tövében 

A stációk száma változhat. A kiscelli kálvária nagymértékű pusztulása miatt ma már sem a stációk számát, a festmények eltűnése miatt pedig az egyes stációk témáit sem tudjuk meghatározni. Ezen a téren Schöhn Arnoldra kell hagyatkoznunk, aki a század első felében még álló stációkat regisztrálta. Eszerint az egyes állomások témái a következők (az egyes képek bádogra festett (olaj) festmények voltak):

Ebből megállapíthatjuk: a stációk száma kettővel kevesebb volt az általánosan elterjedtnél, a többi stáció témája nagyrészt az előírttal azonos, kivéve az I., II., és XII. állomásokat. A stációk fajtáját tekintve Szilágyi István kétféle típust különböztet meg: a teret nem képező oszlop vagy hasábformát, rendszerint építészeti tagozatokkal, amelyben kerekszobros vagy síkábrázolás (dombormű vagy kép) van és a teret képező (általában félig, ritkán teljesen zárt kápolna-szerű építményt, amelyben oltárszerű építmény áll, oltárkép-szerű síkábrázolással vagy kerekszobros, festett vagy domborműves hátterű kialakítással.
A kálváriák stációi közötti távolság igen változatos képet mutat a magyarországi gyakorlatban, van olyan, ahol hatvan-hetven méter is van két stáció között, de ez a távolság hat-nyolc méterre is lecsökkenhet. Ezen belül az egyes stációk távolsága egymáshoz általában állandó. 

A kiscelli kálvária esetében a távolság meghatározása nehéz, mert hat stáció áll már csak, ebből a feltehetőleg első a Kiscelli kolostorhoz felvezető út meredekebb felső részének kezdeténél és további öt a kálvária szoborcsoporthoz közel, valószínűleg ez az öt utolsó állomás (VIII-XII.stációk), az I-VIII. stáció a Kiscelli utcának a kolostor alatti nagy kanyart leíró részén, és annak folytatásában már a Doberdó út végén lehetett.

A cikkben szereplő képek