Szent Donát, a római vértanú, 140-ben született Rómában. Vitéz katona volt, de társai mulatozásaiban nem vett részt, helyette imádkozott. Egy alkalommal, amikor csapata nehéz csatára készült, szintén Istenhez fohászkodott. Az égiek a segítségére voltak, az ellenséges csapatokra eső zúdult. Így számbeli fölényük ellenére, kemény harcban sikerült őket legyőzni. A császár kitüntette Donátot, sőt unokáját is hozzá kívánta adni feleségül. Donát ezt nem fogadta el, mondván ő továbbra is csak Krisztus társaságára vágyik. A császárt sértette ez a visszautasítás, ezért Donátot megnyúzatta, így 180-ban mártírhalált szenvedett. Ereklyéit 1652-ben Rómából átvitték a németországi, Rajna-vidéki Münstereifel városába. A kísérő papot útközben villámcsapás érte, ám sem neki, sem az ereklyének bántódása nem esett. Ettől kezdve Szt. Donát népszerűsége egyre nagyobb lett, az elemi csapások: villámcsapás, jégeső elhárításáért könyörögtek hozzá. Az 1689 –1692 években a mai Németország délnyugati része felől nagy bevándorlási hullám indult a Magyarországra. Óbudára legtöbben Baden-Württenberg tartományból érkeztek. Ők tehát 'otthonról' hozták magukkal Szent Donát tiszteletét. Így kultusza nem csak a német területen (különösen a rajnai borvidéken), hanem Magyarországon is elterjedt.1724-ben Buda a város villámcsapás elleni védőszentjévé választotta Szent Donátot.