„Orbis Pictus – a festett világ”
Óvodás koromban, amikor édesanyám megkérdezte, hogy mi leszek, ha nagy leszek, habozás nélkül vágtam rá, hogy „buszvezető és festő”. Buszt ugyan nem tudok vezetni (pontosabban: még nem próbáltam), de életem fordulópontjai alátámasztani látszanak e korai jóslatomat.
1968. december 10-én születtem Veszprémben, tehetséges fiatal vegyészmérnökök gyermekeként. Bár két rajztanárom tisztán felfigyelt rá, akkoriban nem tulajdonítottam jelentőséget annak a képességemnek, hogy szinte bármit le tudok rajzolni, amit elképzelek, és egyáltalán, olyan erősen el tudom képzelni, hogy az lerajzolható.
Családom értékrendje szerint magam is természettudományos-műszaki pályát választottam, biológia–földrajz szakos tanárként és hidrológusként végeztem az ELTE Természettudományi Karán.
Tanulmányaim közepette alkalmam adódott, hogy Dr. Kriska György és Dr. Andrikovics Sándor biológus tanárok munkatársaként - szakmai fotó: Földesi Fruzsina
vezetésükkel - megrajzoljam hazánk összes főbb vízi életmódot folytató állatcsoportját. Az elkészült gyűjtemény mintegy 175 grafikából állt. Ez volt első komolyabb grafikusi vállalkozásom.
Talán a kilencvenes évek bizonytalansága, talán az alkotás örömének vonzása miatt – bízva abban, hogy valamennyire tudok rajzolni – 1998-ban elfogadtam a véletlen által elém sodort lehetőséget. Kitanultam a reklámgrafikusi, majd a tervezőszerkesztői szakmát. Azóta különféle területeken ezzel foglalkozom. Idővel megérlelődött bennem, hogy alkotás és képi megjelenítés tekintetében többre is vágyom, ezért fordultam a festészet felé.
Hitvallásom rokonítható Rátkay Endre festőművész felfogásával, ami nem véletlen, hiszen volt szerencsém személyesen ismerni, és atyai jó barátomnak tudni. Tőle tanultam és lestem el a mesterség alapfogásait, de ami még ennél is többet jelent számomra: rengeteget beszélgettünk szabadon, szinte mindenről. Hozzá hasonlóan képírónak tartom magamat. Visszatekintve, utólag bátran mondhatom: őt tekintem mesteremnek.
Másik ihletőm Jankovics Marcell, aki lenyűgözött mély szimbolikai tudásával, és azzal, amilyen mesterien bánt ezzel az ősi eszközzel. Mindez némi fantáziával bizony kiválóan alkalmas kortárs, posztmodern problémák és élethelyzetek ábrázolására is.
Történelmünk, életünk eseményeit és döntéseit sokszor rejtett, elsőre láthatatlan okok előzik meg, majd ugyanilyen következmények kísérik. Ezek az összefüggések mindig is izgattak, így a fenti alapokra építve már saját kihívásomnak tekintem megjelenítésüket.
A kiállításon az elmúlt közel 10 év alatt született sajátos hangulatú alkotásaim tekinthetők meg. Jellegzetességük, hogy több szálon futó történeteket, hangulatokat, zárójeles mellékszálakat próbálnak megjeleníteni egyidejűleg.
Liszi János, festőművész