Valami igazán új és lendületes dologra szeretnélek invitálni!
Kedves Anyuka, Te, aki itt élsz, talán a szomszédomban, talán a másik utcában, talán abban a házban, amiben gyermek voltam itt a hegyen, és pár száz méter választ el tőled, de mégsem ismerlek. Talán te is éppen a történelmet próbálod értelmezni és kikérdezni a tinédzser fiadtól, és te is gitár tanárt keresel a kisebbiknek. Hozzám hasonlóan nincs ötleted, mit főzz holnap ebédre és csak reméled, hogy az új zöld felső, amibe beleszerettél és már ki is hozta a GLS, jó lesz rád, jól fog állni.
Lehet, hogy éppen gyermekágyas anyuka vagy, és jól esne egy tál meleg leves, mert a baba minden pillanatban figyelmet kíván, és bárhogyan is igyekszel, még nem találtad meg az új életetek időmátrixában azt az órát, amikor főzni tudsz.
Lehet, hogy most költöztél ide és jól esne pár bíztató szó.
Lehet, hogy vállalkozást indító anyuka vagy, akinek jól jönne egy ügyes könyvelő és álmodni sem mersz arról, hogy esetleg a névjegyedet grafikus tervezze meg.
Vagy talán az az anyuka vagy, aki éppen bölcsibe szoktatja a gyermekét és kérdések mardossák: Biztosan jót teszek ezzel? Nem önzőség? Magamra gondolni? A szakmámat másfél év kihagyás után ismét feleleveníteni?
Millió kérdés gyötört bennünket minden pillanatban. Anyaságunk és női létünk eszenciája, hogy folyamatosan kérdésekkel bombázzuk saját magunkat, mely kérdésekre az online fórumokon, esetleg családon belül vagy a barátnőinktől várjuk a válaszokat. Milyen kényelmes lenne, ha a szomszédban is találhatnánk választ néhány kérdésre, ötletre és gondra.
Hiszen ha tudnám, hogy pici babád van, éppen beleférne, hogy egy tál levest vigyek neked. Lehet egy tehetséges grafikus anyuka az, akinek minden reggel intek, miközben kutyát sétáltat? És talán az sem kizárt, hogy van a közelemben olyan édesanya, aki szintén éjjelig bújta a történelemkönyvet, hogy segítse gyermekét, remek jegyzetet is írt hozzá, ami azóta is a gépe mélyén pihen. Itt élünk a hegyen, közel egymáshoz, hasonló helyzetben, hasonló gondolatokkal és kérdésekkel, de valahogy nehezen kapcsolódunk egymáshoz.
Ezért arra gondoltam, hogy találkozzunk. Bátor gondolat tudom, de reményeim szerint lenne rá igény.
Azokat az édesanyákat szeretném elhívni egy hegyi-reggelire, akik úgy érzik, hogy a kapcsolódás révén bátran adnak, és szívesen kapnak is. Akik szeretnék jobban megismerni a helyet, ahol élnek, ahol gyermeket nevelnek, iskolába járnak vagy kutyust sétáltatnak.