Helytörténet

A Kiscelli stációk 1996 évi felújítása

Helytörténet

A Kiscelli stációk 1996 évi felújítása

A Kiscelli Kálvária stációinak 1996. évi felújítását a Német Kisebbségi Önkormányzat szervezte. A felújítás munkálataira Vályi Csaba festőművész, Boronkai Márta építőszobrász művészházaspárt kérte fel. A felújítás költségeit Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata állta.

A művészeket áldatlan állapotok fogadták. A 14 stációból volt, amelyik a földön hevert, hat hiányzott, nyolcnak pedig csak egyes elemei voltak a helyszínen. Egy stáció eredetileg 5 elemből állt, ezüsthegyi kvarchomokkőből kifaragva. Az eredeti 14 stáció 70 eredeti eleméből a történelem során mindössze 13 maradt meg. Ennyit találtak a helyszínen. A többi mind betonból készült, kép pedig már egyetlen képfülkében sem volt.

A helyreállítás során a hiányzó stációkat, vagy a meglévők hiányzó elemeit műkőből készítették el. A kálvária II. III. IV. VII. VIII. stációk teljes egészében, de a többi stáció hiányzó elemei is műkőből készültek el, a még fellelhető eredeti minták alapján. A műkőbe színezőanyagot kevertek, hogy minél inkább megközelítsék az eredeti kő enyhén vöröses színét. A munkában társai voltak Hegybíró György és Grósz Gyula a Képzőművészeti Vállalat építőszobrászai, akik segédeikkel a pestlőrinci műhelyben készítették el a kisebb méretű műkőelemeket, és szállították az akkor még szinte járhatatlan Doberdó úton a helyszínre. A nagyobb méretű elemeket már a helyszínen gyártották le, és munkálták meg.

A Kiscelli Kálvária stációinak 1996. évi felújítását a Német Kisebbségi Önkormányzat szervezte. A felújítás munkálataira Vályi Csaba festőművész, Boronkai Márta építőszobrász művészházaspárt kérte fel. A felújítás költségeit Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata állta.

A művészeket áldatlan állapotok fogadták. A 14 stációból volt, amelyik a földön hevert, hat hiányzott, nyolcnak pedig csak egyes elemei voltak a helyszínen. Egy stáció eredetileg 5 elemből állt, ezüsthegyi kvarchomokkőből kifaragva. Az eredeti 14 stáció 70 eredeti eleméből a történelem során mindössze 13 maradt meg. Ennyit találtak a helyszínen. A többi mind betonból készült, kép pedig már egyetlen képfülkében sem volt.

A helyreállítás során a hiányzó stációkat, vagy a meglévők hiányzó elemeit műkőből készítették el. A kálvária II. III. IV. VII. VIII. stációk teljes egészében, de a többi stáció hiányzó elemei is műkőből készültek el, a még fellelhető eredeti minták alapján. A műkőbe színezőanyagot kevertek, hogy minél inkább megközelítsék az eredeti kő enyhén vöröses színét. A munkában társai voltak Hegybíró György és Grósz Gyula a Képzőművészeti Vállalat építőszobrászai, akik segédeikkel a pestlőrinci műhelyben készítették el a kisebb méretű műkőelemeket, és szállították az akkor még szinte járhatatlan Doberdó úton a helyszínre. A nagyobb méretű elemeket már a helyszínen gyártották le, és munkálták meg.

II. stációkép grafikai terve

I​II. stációkép grafikai terve

IV. stációkép grafikai terve

II. stációkép grafikai terve

I​II. stációkép grafikai terve

IV. stációkép grafikai terve

I. stációkép

I​I. stációkép

I​V. stációkép

I. stációkép

I​I. stációkép

I​V. stációkép

Vályi Csaba festőművész a képeket egy előregyártott, 2 cm vastag, acélhálóval erősített műkőlapra festette, az akkor erre a célra legalkalmasabbnak ismert, finn Tikkurilla homlokzatfestékkel, hogy a képek az időjárás viszontagságainak jól ellenálljanak. A festék az esőt jól lepergette, de a műkőlapból származó párát nem tudta átereszteni, ami a képeket sajnos több év után károsította. A tikkurilla festék azzal a kötöttséggel járt, hogy az egyes színek keverését előre meghatározott színkód alapján a kereskedőnél kellett kikeverni. A helyszínen további színárnyalat keverésére már nem volt mód. Ez azonban nem jelentet gátat, mert Vályi a síkban való gondolkodás Giottoi irányzatát követte. A stációképek közül különösen a III. IV. VI. VII. stációk képei álltak közel szívéhez.

Az átadás 1996. szeptember 8-án történt. A stációk fel voltak virágozva, sokan jöttek össze. A felújítás eredményeként 1996-ban újra létrejött az a szakrális útvonal, amit a hívek gyakran jártak végig. A stációkat azonban hamarosan tönkretették, a képeket festékkel lefújták, összefirkálták, egy év után mind javítani kellett.

Vályi Csaba festőművész a képeket egy előregyártott, 2 cm vastag, acélhálóval erősített műkőlapra festette, az akkor erre a célra legalkalmasabbnak ismert, finn Tikkurilla homlokzatfestékkel, hogy a képek az időjárás viszontagságainak jól ellenálljanak. A festék az esőt jól lepergette, de a műkőlapból származó párát nem tudta átereszteni, ami a képeket sajnos több év után károsította. A tikkurilla festék azzal a kötöttséggel járt, hogy az egyes színek keverését előre meghatározott színkód alapján a kereskedőnél kellett kikeverni. A helyszínen további színárnyalat keverésére már nem volt mód. Ez azonban nem jelentet gátat, mert Vályi a síkban való gondolkodás Giottoi irányzatát követte. A stációképek közül különösen a III. IV. VI. VII. stációk képei álltak közel szívéhez.

Az átadás 1996. szeptember 8-án történt. A stációk fel voltak virágozva, sokan jöttek össze. A felújítás eredményeként 1996-ban újra létrejött az a szakrális útvonal, amit a hívek gyakran jártak végig. A stációkat azonban hamarosan tönkretették, a képeket festékkel lefújták, összefirkálták, egy év után mind javítani kellett.

A Kiscelli Kálvária története
Stációk felújítása 2013
A Kiscelli Kálvária története
Stációk felújítása 2013