A mécsesek fénye megcsillan az ablakokon, táncol a fák között, és apró szentjánosbogárként vezeti végig az éneklő menetet a közeli utcákon. A menet Szent Márton alakját követve érkezik majd meg a Szent Donát-kápolnához, ahol közösen meggyújtjuk „a közösség lámpását”, egy nagy mécsest, amely az összetartozást és az egymás iránti figyelmet szimbolizálja.

A kápolnában Szent Márton réges-régi, de ma is érvényes története elevenedik meg: amikor a római katona egy hideg téli éjjelen megosztotta köpenyét egy didergő koldussal. Majd álmában Jézus jelent meg előtte a fél köpenyben, és így szólt:

Márton, a római katona, aki még meg sem keresztelkedett, beborított engem ezzel a ruhával.”

Szent Márton üzenete örök, a legnagyobb ajándék nem az, amit pénzért veszünk, hanem amit szívből, önzetlenül adunk. A lámpás fénye ezt a jóságot jelképezi, a jótettet, amely bearanyozza a másik ember napját. Minden apró fény, minden kedves szó, minden segítő kéz újabb lámpás a világban.

A mese után bárki megoszthatja saját „kis Márton-történetét”, amikor ő maga vitt egy kis fényt mások életébe.

A klubház udvarán forró tea és libazsíros falatkák várják a résztvevőket. A gyerekek versenybe szállhatnak a legötletesebb lámpás címért és a vidám lépkedő liba-lufiért.

Amikor a fények lassan elcsendesednek, és mindenki hazafelé indul, talán egy kicsit melegebb szívvel teszi majd, mint amikor megérkezett.

Szent Márton legendája idén is emlékeztet minket arra, hogy a szeretet nem a nagy tettekben, hanem az apró figyelmességekben él. Amíg ezek a lámpások minden novemberben újra kigyúlnak, addig a szeretet fénye sosem alszik ki Óbudán.