A hegyi bandázások sokszor vezették a Tábor- és a Remete-hegyre is, innen is lettek haverjai. Mindig érdekelte a grafika, a festészet, a szobrászat, a csillagászat és a fizika. Postaforgalmi technikum, nagyatádi katonaság, majd a Miskolci Nehézipari Egyetem voltak életének további állomásai, mellékesen a Vasutas Képzőművészeti Körbe járt, ahol grafika és a szobrászat továbbra is megmaradt alkotói kifejezésének. Azonban a harmadik miskolci év után, amikor minden szigorlata megvolt, felvételt nyert a Képzőművészeti Egyetemre szobrász szakra, ahol Kő Pál tanítvány lett és a szerelem is Óbudához húzta újra. A szobrászat és a grafika lett a fő alkotótere Andrásnak, de nem ez lett megélhetése, csinált mindent is a főiskolai oktatástól, restauráláson, koponyarekonstrukción át a reklámgrafikáig. 2014-től 2019-ig végre az Erdőaljára került, rajz- és technika tanárként, de hamarosan informatikát és fizikát is tanított, majd átszerződött Budakalászra.

Hivatalosan azért távozott tőlünk, mert a Kalász Suliba húsz perc alatt be tudott tekerni, de valójában azért, mert egy éve elég volt neki belőlem, mint kollégából. 2024-es pedagógus jogviszonyváltozással András felállt a közoktatásból és szabadúszó jó „munkás” ember lett. Szentendrén él feleségével, aki a Krúdyba tanít, és két leányával.

Andrásnak mindig is múzsája volt az Univerzum, így témaválasztása sem véletlen, a Protuberancia. A Protuberancia leegyszerűsítve napkitörés, a csillagok koronájában megfigyelhető lebegő, mozgó, örvénylő a környezeténél „hűvösebb” plazmafelhő. A grafikákban és a szobrokban is ez az egyszerre szabályos és szabálytalan örvénylés figyelhető meg, illetve az az energia és erő, amit a Nap felszínén is látható. Nem lehaló filamentumokat láthatunk, hanem energiával teli aktív protuberanciákat, remélem senkinek sem okoznak szív- és érrendszeri, valamint idegrendszeri problémákat, mint egy jófajta napkitörés.

A kiállítás izgalmas lesz. A megnyitón zongorán közreműködik Balikó Virág. Mindenkit szeretettel várunk:

BASA István