A tél legidőszerűbb természetvédelmi feladata a fészkelőhelyek takarítása. A cinkék minden költés alkalmával új fészekaljat építenek: fűszálakból, mohából, a helyi adottságokhoz igazodó pihe-puha anyagokból. Nálunk ez utóbbit leginkább a kutyaszőr jelenti.

A fokozatosan feltöltődő odú idővel egyre veszélyesebbé válik: a fiókák kipotyoghatnak, a fészekrablók pedig könnyebb zsákmányhoz jutnak. Pedig egy üres odú a leghidegebb éjszakákon akár 6–8 cinke számára is melegedőhelyet jelent.

Már február végén megindul a költőhelyek keresése. A bennünket gyönyörködtető madárdal a vetélytársak számára egészen mást üzen: a hely foglalt.

Ahol nem keltek ki fiókák, ott is akadt meglepetés: a darazsak vették át az uralmat. Ritka alkalom, hogy a „darázsfészekbe nyúlni” szólás ilyen veszélytelen formában váljon valóra. Az egyik diák megkérdezte a ChatGPT-t, mit lát a fénykép alapján. A válasz szerint „egy régi láda foszlott papírokkal” szerepelt a képen. Bár nem fedte teljesen a valóságot, a megfogalmazás meglepően találó volt.

Az emberiség néhány ezer éve foglalkozik papírgyártással – a darazsak azonban több százmillió évvel megelőztek bennünket. Az alapanyag ugyanaz: a fa rostjait éles rágóikkal felőrölik, nyálukkal összekeverik, majd a pépből hatszögletű sejteket formálnak.

Köszönet minden résztvevőnek! Folytatjuk, hiszen tennivaló mindig akad – és az érdekességeknek sincs soha vége.