Mozart: F-dúr Divertimento KV 138

Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) minden stílusra és minden műfajra nyitott volt, természetes tehát, hogy hódolt a kor divatos szórakoztató zenéjének, a több különböző karakterű tételek füzéréből álló divertimentónak is. 1772-ben írta azt az F-dúr darabot, amelynek szerkezete elárulja azt is, hogy már megismerte és megszerette Joseph Haydn vonósnégyeseit.

Bach: E-dúr Hegedűverseny

Johann Sebastian Bach (1685-1750) neve a lipcsei Tamás-templom karnagyaként ismert legtöbbünk számára. Életművének jelentős részére valóban az egyház számára írt hangszeres és vokális művek alkotják. Néhány évig azonban Köthenben, Lipót herceg udvarában élt, ahol énekkar ugyan nem működött, viszont kiváló hangszeresek álltak rendelkezésre. Ebben az időszakban születtek versenyművei (közöttük a brandenburgi őrgróf által megrendelt hat koncert), szóló- és kamaradarabjai.

Az olasz concerto műfaját – bár sosem járt Itáliában – Vivaldi munkásságából ismerte, és a kor szokása szerint nem csak egyféle hangszerre írta meg ezeket. Az 1720 körül keletkezett E-dúr hegedűversenynek is megvan a csembalóra (D-dúrban) írt változata. A háromtételes koncert szólistája Renkecz Kálmán.

Elgar: e-moll vonósszerenád Op. 20

Edward Elgar (1857-1934) késő romantikus brit zeneszerző 1893 márciusában írta a három rövid tételből álló e-moll vonósszerenádját. Az eredetileg „éjjeli zenét” jelentő műfaj, a szerenád Haydn és Mozart életművében bukkan fel nagyon gyakran, első sorban fúvós hangszerelésben, hiszen e darabokat többnyire szabadtéren, derűs, nyugalmas éjszakákon szólaltatták meg. Zárt helyiségben a hasonlóan szórakoztató céllal, főként vonósokra írt művek a divertimento (szórakozás) elnevezést kapták. A 19. századra e terminusok elvesztették jelentőségüket és sorra születtek a szebbnél-szebb vonószenekari szerenádok Mendelssohn, Brahms, Csajkovszkij, Dvořák és Elgar „boszorkánykonyhájában”. A koncerten elhangzó művet először privát körben mutatták be, négy évvel később azonban a nagyközönség is megismerhette, és pillanatokon belül Elgar legnépszerűbb kompozíciója lett.