Nagyvilág a Táborhegyen sorozatunk egy újabb állomásaként az osztrák sógorok látogatnak el hozzánk!

• Horváth Péter vetített képes előadása
• Osztrák vacsora: Wiener Lager von Fass, Wiener Snitzel, Kaiserschmarrn, Brezel,
• Kahoot kocsma-kvíz.
• Élményfotózás kaiser wiesn fesztiválos ruhákban.
• Musik, Tanz.

Ha valaki azt hinné, hogy az osztrák kultúra kizárólag Mozartból, Klimtből, sacher tortából és a bécsi kávéházakból áll, az bizony nagyot téved. Mert Ausztria szíve nemcsak a Stephansdomban, hanem a söröshordókban is dobog. És ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Kaiser Wiesn.

De hogyan is lett a korsó az osztrák nemzeti identitás része? Már a középkorban is főzték a „folyékony kenyeret” a kolostorokban, ahol a szerzetesek rájöttek: a böjt nem is olyan szigorú, ha közben le lehet gurítani egy jó liter sört.

A bécsi udvarban a XVIII. században maga Mária Terézia is komolyan vette a sörfőzés szabályozását, Szigorú előírásokat vezettet be a sörfőzés, sörkereskedelem az árak és a minőség ellenőrzésére. A főzdék és árusok működését engedélyhez kötötte.  A cél a minőség biztosítása és a csalás megakadályozása volt, hogy a köznép mindig tiszta, iható minőségi sört kapjon.

Mária Terézia állítólag egyszer azt mondta: „Egy birodalmat nehéz igazgatni, de egy jó lagerrel minden könnyebben megy.” (A történészek erről vitatkoznak, de mi hihetünk benne.)

A XIX. században, Ferenc József idején, a bécsi kávéházak mellett a sörkertek is aranykorukat élték. Ha valaki politikáról akart beszélgetni, ment a Café Centralba, ha viszont inkább arról, hogy melyik wurst illik jobban a savanyú káposztához, akkor egy Práter melletti sörpadot választott. Így született meg a „Gemütlichkeit” fogalma is, az osztrák életérzés, amely egyszerre jelent kényelmes jókedvet, társaságot, lassú falatozást és korsóemelgetést.

A Kaiser Wiesn ennek az életérzésnek a modern örököse. Bécsben ma már több tízezres tömeg gyűlik össze, hogy hagyományos ruhában – dirndlben és lederhosenben – ünnepelje a „császári söridőt”.

Persze nemcsak a sör folyik, van zene, tánc, perec, wurst és minden, amihez az embernek kedve támad, amikor az osztrák Alpok árnyékában vagy a Táborhegyen ül egy korsó mellett.

Bár Óbudát főleg boráról ismerjük, azonban a sörfogyasztás hagyománya is összeköt minket a sógorokkal. Az óbudaiak borral kereskednek és sört isznak”- írta Andreas Kneidinger osztrák mérnök a XVIII-dik században. Horváth Péter előadása az óbudai sör eddig rejtett történetéről simítja le a homály habját.

A Kaiser Wiesn nem ígér mást, mint kulturális időutazás, egy kis csipet császári pompát, népi hagyományt és színtiszta jókedvet, amiért most nem kell Bécsig utazni, elég, ha október 4-én „le vagy fel” andalgunk az Óhegy Klubházba.

Ahogy az osztrák sógorok mondanák: „Besser ein Krügerl heute, als ein Versprechen für morgen.” vagyis Jobb ma egy korsó, mint holnap egy ígéret.

Dresscode: Dirndl oder Lederhose – aki császári arcszőrzetben érkezik, az garantáltan extra díjban részesül!”