Hegedűs Endre Szentiványi Lajos és Sarkantyú Simon tanítványaként végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Feledy Balázs művészettörténész munkásságát egy olyan festői ívhez kapcsolja, amelyet többek között Sváby Lajos, Tenk László, Veress Sándor László és Vilhelm Károly képvisel.  De maga Feledy is megjegyzi, Hegedűs Endre a maga egyéni útját járja. A rokonság leginkább a figuralás festészethez való elköteleződésben, az erőteljes színhasználatban, az irónia és a groteszk iránti érzékenységben és az expresszionizmus iránti vonzalomban merül ki. Mert Hegedűs Endre művészete egyedi, nehezen beskatulyázható, sokrétű és sokszínű, annak ellenére, hogy képeinek témái gyakorta visszatérnek. Alkotásaiba éppúgy beleépült német expresszionista Die Brücke csoport világlátása és színszemlélete, mint a posztimpresszionista Cézanne és Van Gogh, illetve a kései Monet festészeti kutatásai. 

A kiállításon látható művek bár az utóbbi évek alkotásai, felölelik az egész alkotói pályát, a csendéletektől a tájképeik, a portrétól a zsánerjelenetig. De az egyes témákon belül is különböző festői modor, szemléletmód érzékelhető.

A klasszikus hármas tagolású, geometrikus struktúrákra bontott tájképek (Erdő szélén, Szőllős) mellett megjelennek a tájábrázolást megújító monet-i festészet eredményeit felhasználó virágábrázolások, ahol a növényi mikróvilág a maga dekoratív, stilizált szín- és formagazdagságában jelenik meg (Virágcsendélet 1-2, Burjánzás, Növényvilág). Portréin is megfigyelhető az ehhez hasonló kétarcúság. Egyrészt a lírai érzékenységű. a finom pasztelles színhasználatú lánykaarcképei (Annamária, Ancsa, a rokony, Tündibündi) szépen kapcsolódnak a Fényes Adolf fémjelezte szolnoki művésztelep, illetve a nagybányai festőiskola realista zsánereit megidéző Zöldhatár című festményéhez. Ugyanakkor fiktív arcképei (Vidámság, A Pityesz) groteszk hangulatukkal olyan a német expresszionizmus világát idéző zsánerjelenetekkel hozhatóak rokonságba, mint a Bolondok napja/ Maflák vagy a Bevetésen. Külön érdekesség az uniós pályázatra készült Belgium című kép, amely a gall kakas és a német medve párharcán keresztül ábrázolja a vallonok és flamandok ősi ellentétét. Eszünkbe juttatva egy régi vicc poénját: Hová is álljanak a belgák?  

A tájábrázolásban Hegedűs Endre festészetében az ipari táj éppolyan gyakori téma, mint a természeti, legyen szó vasútállomásról, romos gyárcsarnokról vagy kimustrált dunai hajókról, kompokról, amelyekhez az ihletet közvetlen környezete: Óbuda és a Duna közelsége adja. Csendéleteiben ugyanakkor szinte egyeduralkodóak a halas képek (Konyhai csendélet 1, 2, Halak/ Keszegek), ahogy ennek kitüntetett szerepére Feledy Balázs is rámutatott: „Hegedűs Endre hal-képei, hal- ábrázolásai, sokaságukkal, jelentőségükkel, az életműben elfoglalt fontosságukkal kiemelkedő súlyúak.  Halas képein sikerül végképp kibontani szuggesztív festői vénáját.  Szín-gazdag, bővérű olajfestése elevensége – akár papír, akár vászon- határozottan érvényesül.  A tiszta és kevert színek nem képen belüli, hanem képek közötti tobzódásával, – a sokszor fájdalmas téma- egyfajta abszolút festőiséget teremt. S ezekben megjelenik valami szakrális, valami spirituális is, valamiféle apoteózis, felmagasztosulás.” De mert képein gyakorta együtt alkalmazza az olaj és akrilfestéket, ez lehetőséget nyújt az erőteljes színhasználat, dinamikus, gyors ecsetkezelés megteremtésére, amely Hegedűs Endre művészetének egyik fő vonásként tekinthető.  Ezáltal a színtobzódás nemcsak a halas csendéletek, hanem az egész életmű jellemzője. A januárban látogatható, gazdagságával retrospektívnak tekinthető kiállítás méltó köszöntése a 85. életévét betöltött, de még mindig altívan dolgozó művésznek

Pusztai Ilona
Fotó: Bálizs Villő