1778-1780 között Küntreiber Antal óbudai molnármester a trinitárius kolostortól kissé délre (a mai Szent Vér kápolna helyén) a csobogó forrás vize mellett nyitott falú stációt építettet, amelynek a falfülkéjében az oszlophoz kötözött, szenvedő Krisztus szobra állt, és amely „Christus auf der Wiese” néven volt ismeretes.
E stációt az óbudaiak lebontották és helyén 1812-14 között új barokk kápolnát emeltek. A fennmaradt elszámolási iratok szerint 1815-ben állították fel a ma is látható kálvária 14 stációját és a golgota szoborcsoportját is. Mivel az iratokban rögzített munkák között Szűz Mária és Szent János szobra nem szerepel, ezért azok feltehetően csak később készülhettek el, de 1822-re az egész kálvária-együttes kiépült.

Mind a keresztút stációi, mind a golgota szoborcsoport a háborúban komoly sérüléseket szenvedtek. A feszületen a korpusz szétfagyott, aminek egykori javítása műkőből történt. A jobb lator hengeres keresztjének függőleges felső szára hiányzott. A bal lator a keresztjével együtt teljes egészében hiányzott. A feszület jobb és bal oldalán álló Szűz Mária és Szent János evangélista szobrairól hiányzott a fej és mindkét kéz. Mária alakja ledőlt a posztamenséről, a földön feküdt.

A Kiscelli kálvária esetében a távolság meghatározása nehéz, mert hat stáció áll már csak, ebből a feltehetőleg első a Kiscelli kolostorhoz felvezető út meredekebb felső részének kezdeténél és további öt a kálvária szoborcsoporthoz közel, valószínűleg ez az öt utolsó állomás (VIII-XII.stációk), az I-VIII. stáció a Kiscelli utcának a kolostor alatti nagy kanyart leíró részén, és annak folytatásában már a Doberdó út végén lehetett.

A magyarországi kálváriák elrendezésében gyakori a lineáris típus, tehát az egy út mentén elhelyezkedő, ezek között van olyan, amelynél csak az út egyik, illetve ahol mindkét olda¬lán állnak stációk. Tárgyalt emlékünk az előbbi csoportba tartozik. Ezen kívül létezik olyan emlék is, ahol két sor stáció egymástól viszonylag messzebb, de egy-egy vonalban helyezkedik el (pl. Pécs). Ismerünk u.n. zárt típusú kálvária elrendezést is, hol lehatárolt térben, a fal mentén, vagy fülkéiben állnak a stációk (pl. Zalaegerszeg). A kálvária építményeknél pedig az egész kálvária egyetlen építményt képez. (Epreskerti kálvária)

A kálváriák telepítésénél csaknem minden esetben figyelembe vették a táji környezetet, s általában a település melletti kisebb vagy nagyobb kiemelkedő magaslaton létesítették. A domb legmagasabb pontjára mindig a fő csoport, a kálvária szoborcsoport került. Így van a Kiscelli kálvária esetében is.

A fő csoport általában környezetéből ki van emelve valamilyen módon (a Kiscellinél támfal és korlát határolja egyik oldalról), s erre lépcső vezet fel. Olykor a lépcsőnek is kultikus szerepe volt. Előképük a római Scala Santa, amelynek 28 lépcsőfokát a hagyomány szerint Szt. Ilona hozta magával a jeruzsálemi palotából. Mivel a Kiscelli kálvária 9 lépcsőfokkal készült, ilyen speciális jelentőséget nem tulajdonítunk neki. A szoborcsoport alakjai hagyományosan a három kereszten függő alak, valamint Mária Magdolna, Mária és János alakja.

Magdolnát gyakran a keresztet átölelve avval közös talapzaton ábrázolják. Néha mellékalakokkal is bővül a jelenet: angyalokkal, római katonákkal, az őrökkel, Ádámmal és Évával, Aromateai Józseffel és aloméval. A Kiscelli együttesnél Mária és János szobra ma is megvan, hogy Mária Magdolna szobra is elkészült, de ma már nincs meg.
A szoborcsoport három kereszten függő alakja közül egyedül Krisztus többé-kevésbé hiteles, hiszen a baloldalon álló jobb lator fejét 1929-ben készítették el a másik mintájára, a jobboldali latort (Krisztus balján) pedig a legutóbbi helyreállításkor, 1981 körül. Ezt nyilván régi fényképek alapján faragta ki a szobrász-restaurátor. A Krisztus-szobor feletti INRI felirat a régit fotókon (pl. 1942-ben) még megvolt, ez nem került visszaállításra. Mária alakját a hagyományos vörös ruha és kék köpeny borítja, Jánosnál nincsenek ilyen ikonográfiái kötöttségek, a művész Máriáéval ellentétes színeket alkalmazott: ruhája kék, köpenye vörös. A testszínűre festett felületeken kívül a haj van még színezve: sötétbarnára. Krisztus és a latrok színezése egyöntetűt a test színe mellett, a haj sötétebb barna és az ágyékkendő fehér színe jelenik meg.

A három alak művészettörténeti megítélése így igen nehéz, mindenesetre ezt így is megállapíthatjuk, hogy a munka inkább gyenge, mint közepes szobrászra vall, a néhol kissé formátlan, anatómiailag sem hibátlan testformálással, kicsi, tömzsi arányokkal. A két lator alakja egy fokkal jobb kvalitásról tesz tanúságot, talán a mester egy segéde faragta őket. Az alakok testtartásában itt legalább némi változatosság érződik az aszimmetrikus kompozícióban, bár furcsa hogy a két lator nem ellentétesen, hanem ugyanabba az irányba hajlik meg. Mária és János alakjánál a fejek készültek az 1981 körüli restauráláskor, ezeknek az alakoknak a megformálása jobban sikerült, dinamikusabbnak hatnak, gondosan kifaragott redőkkel megmintázott drapériával, a fej, a tekintet felfelé irányulásával is a kerek imádkozó, élet¬szerű mozdulatával. Ezek a két-három évvel később készült mellékalakok (1821-22) a főalakoknál (1819) jobban kötődnek az késő barokkhoz, a főalakon inkább érződik a klasszicizmus nyugalma, mégis az egész együttes sokkal inkább a barokkhoz tartozik, semmint a klasszicizmushoz.
A kálvária záróeleme gyakran a kápolna, ahol a Szent Sírt állítják fel. Esetünkben a fő szoborcsoporton túl épült meg; annál kissé lejjebb a forrás felett a kálvária kápolna. Sajnos eredeti barokk kialakításáról a külsőben és belsőben is alig tudunk fogalmat alkotni, a múlt századi és XX. századi többszöri átalakítás meglehetősen kiforgatták eredeti mivoltából.