Nagybátony-Újlaki, vagy Újlaki téglagyár
Budapest III. kerületében 12 olyan helyet ismerünk, ahol rövidebb-hosszabb ideig téglát és tetőcserepet készítettek. Ezt az a nagy mennyiségű és nagy kiterjedésű agyagkészlet tette lehetővé, amelyet már a római korban is használtak.
A legkorábbi alapítású, és leghosszabb ideig, 234 évig működött a Margit kórház északi szomszédságában fekvő téglavető-téglagyár. Ezt 1737-ben az akkor Óbudát birtokló Zichy család feje, az özvegy Zichy Péterné alapította. (téglajele: GSB)
Őt követte fia, gróf Zichy Miklós (téglajele: CNZ), majd özvegye Berényi Erzsébet. (téglajele: CEZ-CEB)

Közben felépült a mellette álló dombon a máriacelli kegyszobor másolatát, a Kiscelli Madonnát őrző templom, amelyről az itt található agyagot ’kiscelli’-nek nevezték el a XIX. században.
Az óbudai uradalom – és benne a téglavető – 1766-ban a Kamara tulajdona lett, és ettől kezdve közel 120 éven át az OB – ’Oppidum Budensis’ jelet használták, számtalan változatban. (téglajele: OB)
Közben Újlak akkori határánál, a Nagyszombat utcánál, egy korábbi téglavetőből kialakult Kunwald Jakab téglavetője és gyára, melynek többféle jelváltozatát ismerjük. (téglajele: J-Címer-K).
Ezt a téglagyárat vette meg az 1869-ben alakult Újlaki Tégla és Mészégető Rt. (Újlaki Rt.), amelynek nagy, kettős telepe volt. (téglajele volt az ’Újlaki T.GY.’). A századforduló után itt már jobbára csak meszet égettek.
Közben Óbudán a Kiscelli mellett megalakult az ’Ofner Vereinigte Brennerei’ (téglajele: OFVB), illetve a Murschell féle ’I. Óbudai téglagyár Rt.” (téglajele: OB-címer-Rt).
Az 1888-ban ill. 1891-ben mindkettőt megvette az Újlaki Rt., melynek itt is nagy kiterjedésű „alsó gyára” volt a Bécsi és Vörösvári utak között. Az Újlaki ez időtől itt gyártotta a téglát (téglajele: UTG), majd a tetőcserepet (hódfarkú-, szalag-, préselt-) és számtalan másféle termékét.
Az Újlaki Rt. 1928-ban beolvadt a Nagybátonyi Kőszénbánya Rt.-be, és ettől kezdve „Nagybátony-Újlaki” néven működött az államosításig. (téglajele: NT)
Az 1930-as évek elején nagy változatossággal indult meg a különböző méretű, lyukacsos ’sejt-téglák’, válaszfaltéglák gyártása, és az acélgerendák nélküli, kerámia béléstestekből kialakított födémrendszerek kidolgozása.
Az államosítás után a téglagyárakat különböző csoportosításokba – trösztökbe, egyesülésekbe – besorolva irányították. Ezeken belül volt az É. M. Budai Tégla és Cserépipari Vállalat, melynek vezető gyára volt az egykori „Nagybátony-Újlaki” gyár, a hozzá tartozó másik 10 üzemmel együtt. A téglagyár ekkor kapja az Újlaki I. telephely cégjelzést.

1953-ban felszámolták az ’alsó-gyárat’. Helyén 1959-re megépült a szakorvosi rendelőintézet, 1964-re a kísérleti lakótelep, majd 1974-re befejeződött a terület paneles beépítése.
1973-ban a ’felső-gyár’ is beszüntette működését. A következő évtizedekben a gyár épületeit lebontották, helyére épült a Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakközépiskola, a Praktiker Áruház és a Stop & Shop üzletház.
A felhagyott bánya tömedékelése folyamatosan történt. Kevés háztartási szeméttel együtt nagy tömegű épületbontási anyag, majd a metró építéséből származó talaj került a területre.
Már a bányaművelés kezdetétől a peremeken csúszások kezdődtek. A bányaművelés előrehaladtával a csúszások hátrarágódása megindult, emiatt termő területek – szőlők, gyümölcsösök – és épületek kerültek veszélybe, pusztultak el. Ezek a mozgások a víz hatására jöttek létre. A forrásvíz a lejtőtörmelékben feláztatta a vízzáró agyagréteg felszínét, amelyen a lejtőtörmelék megcsúszott. A veszély egyes területeken ma is fennáll.
A bánya rekultivációja 1997-ben indult. A legsürgetőbb feladat a Perényi lejtő további leszakadásának megakadályozása volt. Ennek megfelelően az első ütemében megvalósult a felszíni és felszínalatti vizek elvezetését biztosító csatornarendszer a Perényi úti befogadóból kiindulva.
A rekultiváció második ütemében elkészült a felszín alatti vízelvezető rendszer és a 85 Ha vízgyűjtő területtel rendelkező Remetehegyi árok. Ezt követően kiépült a terület felszíni vízelvezető rendszere, a csatlakozó tereprendezésekkel együtt. Ilyenek:
– az illegálisan átvezetett szennyvizek miatt leszakadt Perényi út átépítése.
– a Bécsi út – Váradi út kereszteződésében a távhővezeték lesüllyesztése
– a Váradi út új szakasza alatti csatorna kiépítése az áruházak között.
A tereprendezés keretében olyan felszín kialakítására került sor, amely elősegíti a terület későbbi hasznosítását sportcentrum céljára. Kialakult továbbá a Váradi utca folytatásaként épülő út tereprendezése is.
Megtörtént a Tégla árok zárt szakaszának rendbehozatala, a Szakközépiskola felső telekhatára mentén épült burkolt árok helyreállítása. Elkészült a majdani Váradi utca menti és a Remetehegyi út menti földárok. A ma már park területének belső útjai mentén árkok biztosítják a csapadékvíz elvezetését a Remetehegyi árokba, és a Tégla árokba.
A terület rekultiválása 2000. októberében fejeződött be. A bánya területén kiépült parkban ma az Academy Golf Budapest klubháza, étterme és city-golf pályája üzemel.

(Készült Kádár József előadása és a rekultiválást végző Feneberg-Újlak Kft. műszaki átadási jegyzőkönyve alapján)

Az 1895-ben készült térképen, a Bécsi út hegy felőli oldalán, jól látszik a Zichyek által alapított Kiscelli Téglagyár, mely ekkor már az Újlaki Rt. tulajdona volt. Bécsi úttól nyugatra az Újlaki Rt. cserépgyára, keleti oldalán az un. „alsó gyár”, ahol az egykori mezőgazdasági területen téglaszárítók és téglaégetők épültek.
A 2008-ban készült térképen jól látható az elmúlt évtizedben épült Szakközépiskola, Praktiker áruház és a Stop&Shop áruház. Az „alsó gyár” helyén pedig lakótelepek épültek. A hegyoldalon régi utcák egy része eltűnt. Új utca a Perényi lejtő, és a Váradi utca, mely a legújabb tervek szerint a Kolostor utca irányában kiépül.

Victoria-Bohn Téglagyár A XIX-XX. századi térképek szerint a Bécsi út bal oldalán, a Perényi út és Farkastorki út közötti szakaszán létesült 1867-ben a „Victoria” téglagyár. Nevének eredete pontosan nem ismeretes. A gyár alapítását követően 1910-ig több tulajdonosa volt. – 1867-től „Viktória Téglagyár” címén egy részvénytársaság szerepelt – 1873-1888-ig „Schwartz – Salzer Victoria Gőztéglagyára” nevet bírt, tulajdonosa Schwartz Sándor – 1888-1893-ig „Victoria téglagyár Budapest III. kerület Deutsch” néven szerepelt, tulajdonosa Deutsch Jakab – 1893-1910-ig „Óbudai „Victoria” Gőztéglagyár Schwarcz József” tulajdonosa Schwarcz József, aki később Surányi József névre magyarosított, így a gyár 1898-tól „Óbudai Victoria Gőztéglagyár Surányi József” néven működött.

Ezek sorára merőlegesen, a hegy felé hét nagy és néhány kisebb szárítószín állt. Ezek építésekor, 1884-ben az északi szélső szín már a kolostor déli, kerítésfallal kerített területére került. A színek mögött, a Bécsi úttal párhuzamosan épült még egy hatvan méter hosszú, bizonyára feldolgozó-gyártó épület, nyolcszögletű kéménnyel.
Az iratokban nem esik említés arról, hogy a Victoria gyár tégla mellett cserepet is gyártott volna. Budapestről két „Victoria” jelzéssel ellátott téglát ismerünk.
1910-ben a Bohn Mihály és Társa cég megvásárolta a korábban „Óbudai Victoria Gőztéglagyár Surányi József” téglagyárat. Ekkor lesz a gyár neve „Bohn M. és Társai. Rt.”, később a „Bohn Téglagyár Rt.” Ettől kezdve a Bohn család tagjai 38 éven át – az 1948. évi államosításig –aktív szerepet vittek nem csak a budapesti, hanem több vidéki téglagyárunk életében is.
A cég nagyarányú fejlesztésbe fogott. A korábbi, 1893-ben épült ’meglévő kemence’ ill. ’meglévő gépház’ helyén a pálos kolostor északi területén új, eddiginél nagyobb agyag-előkészítő üzemet építettek. A hegyoldal felől csillékben szállított agyag egy hídon ennek az épületnek fölső szintjére érkezett és az előkészítés során haladt lefelé, majd a feldolgozó gépekhez. Mellette, a bánya felőli, régi feldolgozó-épület helyére hatalmas, 130 x 24 m-es, többszintes, 22 kamrás körkemence és szárító épület (lásd alaprajzát, metszetét) került, valamint egy új prés- és gépház.

A fejlesztési tervekhez azonban további terület is kellett. Ezért később a Perényi út és a gyári-telek közötti kis magántelkek megvásárlására is sor került.
A Bécsi úti Bohn gyár – terjeszkedő bányája miatt – egyike volt az 1920-as évek óta, a főváros részéről megszüntetésre kijelölt téglagyáraknak és bányáknak. Államosítás után a gyárak életében sok változás történt, részint a termeléssel kapcsolatos elvárások, részint az iparág irányítása tekintetében. Az ország gyárait megyei szintű ’egyesülésekbe’ vonták össze, de kilenc önálló vállalat is maradt, köztük négy óbudai: Nagybátony-Újlaki Téglagyár, Bohn Testvérek Téglagyár Rt., Bécsi Úti Téglagyár (Drasche), Csillaghegyi Téglagyár (Péterhegy).
A Bohn gyár neve, és a gyár szervezeti keretei, az államosítás utáni többször változtak. 1950. augusztusában a „Dél-Budai Téglagyárak Nemzeti Vállalat, Budapest, Bécsi út 166.” alatti üzeme. 1950-51-ben – levélpapírjuk fejléce szerint – „Óbudai Téglagyár Bp. III. Bécsi út 166.” volt a neve.
1950. október 1-én a Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek Rt. nevében is megszűnt létezni, és egyidejűleg felvette az „Újlaki Téglagyár” nevet. 1952 június 1-én a ’Bohn – Óbudai Téglagyár’ gyár megszűnt önálló vállalat lenni, az Ujlakihoz csatolták, és mint annak 2. sz. üzeme működött.
1963 április 1-én Az É.M. létrehozta az É.M. Tégla és Cserépipari Trösztöt. Ennek egyik vállalata lett az Újlaki gyár és a hozzácsatolt gyárak. Ez a Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat 11 budai-oldali téglagyárat foglalt magába: 1.sz. telep lett a volt Újlaki Téglagyár, 2. sz. telep pedig a volt Bohn Téglagyár. 1967-ben megszűnt az É.M. Tégla és Cserépipari Tröszt, és a gyárak az 1968-tól létrejött Tégla és Cserépipari Egyesülés keretében működtek tovább.
Az ’Újlak II.’ gyár folyamatosan termelt, ami bányagödrének folyamatos növekedésével járt együtt. A gödör nyugati széle megközelítette a Máramaros úti telkeket, és ezek csúszásveszélyesek lettek. Végül 1972. februárjában a bánya belső részében megcsúszott a kráterszerűen kivájt gödör fala. A csúszás éjjel történt, így személyi sérülés nem esett, de az ottani munkagépeket eltemette a föld. Ez időtől kezdve az agyagot másik bányából szállították, hogy a gyár ne álljon le. Ez természetesen tovább növelte az ekkor már veszteséges üzem költségeit. A gyár utolsó munkanapja 1973. december 30. volt.
A gyár bezárása után az épületeket lebontották, és a következő években a bánya rendezésére is sor került. A belső krátert részben a bánya szélén felhalmozódott meddővel, részben néhány bányaszéli telek feláldozása révén nyert agyaggal töltötték fel. E munkálatok során megszűnt a korábbi szivárgórendszer, és ez az északnyugati részen a feltöltés és telkek újabb csúszását eredményezte. Végül új szivárgó és vízelvezető kiépítésével sikerült megállítani a talajmozgásokat. A gyárépületek helyén kereskedelmi létesítmény és lakópark épült, a bánya területe remélhetőleg közpark formájában nyeri el végleges hasznosítását.

Készült Kádár József kézirata alapján.

Budapesti Tégla- és Mészégető Gyár Rt. vagy Drasche Téglagyár .A Külső-Bécsi út jobb oldalán terült el a Törökkő-dűlő, a Bécsi útra merőleges, hosszú, keskeny szántóföldi parcellákkal. Ezen a területen – ma Bécsi út 343. sz. alatt, – 1893-ban alakult meg a „Budapesti Tégla és Mészégető Gyár Rt.” tégla,
és más agyagáruk gyártására. Az új társaság feldolgozó-présházat, négy Hoffmann-kemencét és szárítószíneket építve, nagyvonalú gyártelepítésbe kezdett. A Bécsi út bal oldalán munkáslakótelepet építettek. Föntebb, a domb magasabb részén volt a bánya, ahonnan az út fölött átvezetett csillepályán szállították az agyagot a gyárba, gépi és kézi feldolgozásra. Az ürömi vasútállomás térségében mészégetőt is vettek.

A vállalkozás jól indult, de a millennium utáni évek építőipari pangása az egész téglaipart nehéz helyzetbe hozta.
1910-ben belépett a társaságba a Délvidéki eredetű Muschong-család és munkatársai, kik átvették a vállalat irányítását. Ugyanekkor jelent meg Budapesten a szomszédos Victoria téglagyárat megvásárló, a Muschongékkal rokoni kapcsolatban álló Bohn család is.
Az új vezetés fellendülést hozott a gyárnak, és a következő években megkezdték a cserépgyártást is. A világháború alatt beállt pangás következtében a vállalatot beolvasztották az 1869-ben alapított „Kőbányai Gőztéglagyár Társulat Pesten” nevű rt.-be, melynek kedvező volt a cseréppiacon való megjelenés lehetősége. Ettől kezdve a kettős telephelyű, kőbányai- óbudai cég vezetését átvették a Muschong család tagjai és munkatársaik. 1922-ben épült ki az iparvágány az óbudai vasútállomástól a telepig.
A KGTP Maglódi úti telepe szomszédos volt a Kőszénbánya ’s Téglagyár Társulat Pesten Rt. – KTTP, közismerten „a Drasche” – telepével. A két kőbányai gyár bányagödrei már összeértek az akkor még megvolt Gránátos út két oldalán. A KTTP végül 1926-ban, – a Pengő bevezetésének évében, – magába olvasztotta a szomszédos KGTP üzemét, és vele természetesen annak óbudai telepét is. Így nyerte az óbudai gyár a közismert ’Drasche’ nevet, amely név hivatalosan már1868-óta nem létezett. A KTTP részvényeinek többségét ekkor már bankok birtokolták, így a Muschong család kissebbségbe szorult, és kikerült a rt. vezetéséből.
Az óbudai gyárban többféle tégla és cserépipari terméket készítettek. Az 1930-as években új igény jelent meg a hő- és hangszigetelő anyagok iránt. E célból az óbudai telepen új üzem létesült, mely később a Thermalit nevű hőszigetelő anyagot gyártotta.
A gyárat 1948-ban államosították, ez után néhány évig ’Bécsi úti Téglagyár’ volt a neve, majd a Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat III. sz. gyáregysége lett.
A gyár 1985-ig termelt, majd a kemencéket és a gyári épületek túlnyomó részét lebontották. A rendezetlen területen a legkülönbözőbb ipari és kereskedelmi cégeknek telephelyei alakultak ki.
Bányája a Jablonka úti telkek mögött egyre nagyobb kiterjedésű lett. A gyár leállítása után a bánya hatalmas területét kommunális hulladékkal töltötték fel, és földdel letakarva viszonylag csökkentették a táj hatalmas sebét. A Bécsi út melletti területen itt is kereskedelmi létesítmények születtek.
(K.J.)

A vállalkozás jól indult, de a millennium utáni évek építőipari pangása az egész téglaipart nehéz helyzetbe hozta.
1910-ben belépett a társaságba a Délvidéki eredetű Muschong-család és munkatársai, kik átvették a vállalat irányítását. Ugyanekkor jelent meg Budapesten a szomszédos Victoria téglagyárat megvásárló, a Muschongékkal rokoni kapcsolatban álló Bohn család is.
Az új vezetés fellendülést hozott a gyárnak, és a következő években megkezdték a cserépgyártást is.

A világháború alatt beállt pangás következtében a vállalatot beolvasztották az 1869-ben alapított „Kőbányai Gőztéglagyár Társulat Pesten” nevű rt.-be, melynek kedvező volt a cseréppiacon való megjelenés lehetősége. Ettől kezdve a kettős telephelyű, kőbányai- óbudai cég vezetését átvették a Muschong család tagjai és munkatársaik. 1922-ben épült ki az iparvágány az óbudai vasútállomástól a telepig.
A KGTP Maglódi úti telepe szomszédos volt a Kőszénbánya ’s Téglagyár Társulat Pesten Rt. – KTTP, közismerten „a Drasche” – telepével. A két kőbányai gyár bányagödrei már összeértek az akkor még megvolt Gránátos út két oldalán. A KTTP végül 1926-ban, – a Pengő bevezetésének évében, – magába olvasztotta a szomszédos KGTP üzemét, és vele természetesen annak óbudai telepét is. Így nyerte az óbudai gyár a közismert ’Drasche’ nevet, amely név hivatalosan már 1868-óta nem létezett. A KTTP részvényeinek többségét ekkor már bankok birtokolták, így a Muschong család kisebbségbe szorult, és kikerült a rt. vezetéséből.
Az óbudai gyárban többféle tégla és cserépipari terméket készítettek. Az 1930-as években új igény jelent meg a hő- és hangszigetelő anyagok iránt. E célból az óbudai telepen új üzem létesült, mely később a Thermalit nevű hőszigetelő anyagot gyártotta.
A gyárat 1948-ban államosították, ez után néhány évig ’Bécsi úti Téglagyár’ volt a neve, majd a Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat III. sz. gyáregysége lett.
A gyár 1985-ig termelt, majd a kemencéket és a gyári épületek túlnyomó részét lebontották. A rendezetlen területen a legkülönbözőbb ipari és kereskedelmi cégeknek telephelyei alakultak ki.
Bányája a Jablonka úti telkek mögött egyre nagyobb kiterjedésű lett. A gyár leállítása után a bánya hatalmas területét kommunális hulladékkal töltötték fel, és földdel letakarva viszonylag csökkentették a táj hatalmas sebét. A Bécsi út melletti területen itt is kereskedelmi létesítmények születtek.
(K.J.)