Kiscelli Kálvária története


1778-1780 között Küntreiber Antal óbudai molnármester a trinitárius trinitárius kolostortól kissé délre (a mai Szent Vér kápolna helyén) a csobogó forrás vize mellett nyitott falú stációt építetett, amelynek a falfülkéjében az oszlophoz kötözött, szenvedő Krisztus szobra állt, és amely „Christus auf der Wiese" néven volt ismeretes.
E stáció kápolnát az óbudaiak lebontották és helyén 1812-14 között új barokk kápolnát emeltek. A fennmaradt elszámolási iratok szerint 1815-ben állították fel a ma is látható kálvária 14 stációját és a golgota szoborcsoportját is. Mivel az iratokban rögzített munkák között Szűz Mária és Keresztelő Szent János szobra nem szerepel, ezért azok feltehetően csak később készülhettek el, de 1822-re az egész kálvária-együttes kiépült.
Státció a Bécsi útnálKeresztút a Doberdó úton1956
Idők folyamán a stációk és a golgota szobrai több alkalommal megrongálódtak. A XIX. század végén a kálváriát felújították, majd a megújított stációkat 1890. szeptember 17-én megáldották.
1929-ben a jobb latorba villám csapott, a lator felső testét a fejével együtt függőleges síkban mintegy "leborotválta". A sérült szobrot Sagmüller József apátplébános állíttatta helyre. Ledőlt Mária szoborSzt. János szobor feje és kezei letörtek
























Mind a keresztút stációi, mind a golgota szoborcsoport a háborúban komoly sérüléseket szenvedtek. A feszületen a korpusz szétfagyott, aminek egykori javítása műkőből történt. A jobb lator hengeres keresztjének függőleges felső szára hiányzott. A bal lator a keresztjével együtt teljes egészében hiányzott. A feszület jobb és bal oldalán álló Szűz Mária és Szent János evangélista szobrairól hiányzott a fej és mindkét kéz. Mária alakja ledőlt a posztamenséről, a földön feküdt.
Keresztút a Doberdó úton 1956

A golgota szoborcsoport restaurálására 1981-ben került sor, a közterületi szobrokért felelős Budapest Galéria megbízásából. A munkálatokat Szabó Péter kőszobrász-restaurátor végezte segítőtársaival, Illyés Antal szobrásszal és Szőnyi Endre kőszobrász-restaurátorral.
A keresztút néhol kidőlt stációit a hívek önerőből felállították, de anyagi források híján az egyes elemek pótlása már nem kőből, hanem betonból és műkőből történt, gyakran hiányosan, az eredeti formák és arányok követésének igénye nélkül. A stációk teljes körű felújítása másfél évtizeddel később, 1996-ban a Német Kisebbségi Önkormányzat szervezésében történt. Céljuk a liturgikus útvonal felállítása, a stáció képek elhelyezése volt.
Majd később a keresztút stációi és a golgota szoborcsoport részben tudatos rongálás miatt, részben az időjárás káros hatása következtében folyamatosan rongálódott, a stációképek megrepedtek, némelyik összetört és kiesett, a szobrok egyes darabjai hiányoztak.

Törött feszületMvkï stációSzent Vér kápolna

2011-ben az Óbuda-Hegyvidékiek Egyesülete a felújítását felvállalta. Kellő előkészítés és a szakszerű kivitelezési munkák lebonyolítása eredményeként 2013-ban átadta az egységes arculatú stációsort, 2014-ben a restaurált golgota szoborcsoportot, majd 2015-ben a felújított Szent Vér kápolnát.

Kiscelli Kálvária művészettörténeti jelentősége
(Részlet: Kiscelli Kálvária Tudományos dokumentáció, Farbaky Péter 1986)
A kálvária olyan építészeti együttes, amely építményeivel a Krisztus keresztútjának és kereszthalálának jeruzsálemi helyszíneit idézi fel, s vallásos ájtatosság kapcsolódik hozzájuk. A késő középkorban több ilyen emlékről van tudomásunk például Cordoba (Sponyolország) (1485 után), Varallo (Itália) (1491) emlékeiről. Más az itáliai, spanyol és német stb. kálváriák jellege. Igazán elterjedté és jellemző műfajjá a barokk művészetben váltak.
Magyar országi történetüket Szilágyi István írta meg. Hazánkban a XVII. század közepén Nagyszombat környékén jelennek meg, ahol a barokk művészet is kezdetét vette. Első emléke itt a városból Mariafalvába vezető úton áll az első ismert emlék 1647-ből. 1700 körüliig a Felvidék és a Dunántúl nyugati részein épül néhány új emlék, majd a török hódoltság végével az ország középső területein is. A legelső a budai jezsuiták által 1699-ben a Gellert-hegyen épült kálvária volt. Az Alföldön a XVIII. században terjedt el, Erdélyben csak a XIX. század első felében. A barokk kálváriák sora ekkor már a klasszicista, romantikus, majd eklektikus stílusú emlékekkel folytatódott.
Pest-Budán a leghitelesebb, legszebb emlék ma az Epreskertben álló egykori Józsefvárosi kálvária az 1747—49-es évekből. Kisebb méretű kvalitásos emlék a belvárosi templomban (belső térben) álló kálvária szoborcsoport.
A Kiscelli Kálvária 1812-22 közötti építési dátuma tehát már a kálváriák elterjedésének időszakára esik. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy az irodalommal ellentétben, amely klasszicistának jelöli meg, véleményünk szerint az emlék még a későbarokkhoz tartozik.
A kálváriák jellegzetes alkotóelemei közül mindet megtaláljuk emlékünknél: a stációkat, a kálvária-jelenetet és kápolnát. (A XVIII. században szokásos remetelak a XIX. századra már nem jellemző.) Emlékünk a Szilágyi-féle vegyes típushoz tartozik, amely a stációtípus és kálvária jelenetekból tevődik össze.
A keresztúti ájtatosság elsősorban Porto Mauriziói Szt. Lénárt nevéhez fűződik. Az 1731-ben elfogadott keresztút a következö jeleneteket tartalmazza.

1. Jézust Pilátus halálra ítéli
2. Jézus vállára veszi a keresztet
3. Jézus először esik el
4. Jézus találkozik anyjával
5. Cirenei Simonnal vitetik a keresztet
6. Veronika kendőjét nyújta Jézusnak
7. Jézus másodszor esik el
8. Jézus szól a síró asszonyokhoz
9. Jézus harmadszor esik el
10. Jézust megfosztják ruháitól
11. Jézust keresztre feszítik
12. Jézus meghal a kereszten
13. Jézust leveszik a keresztről
14. Jézust sírba helyezik

A stációk száma változhat. A kiscelli kálvária nagymértékű pusztulása miatt ma már sem a stációk számát, a festmények eltűnése miatt pedig az egyes stációk témáit sem tudjuk meghatározni. Ezen a téren Schöhn Arnoldra kell hagyatkoznunk, aki a század első felében még álló stációkat regisztrálta. Eszerint az egyes állomások témái a következők (az egyes képek bádogra festett (olaj) festmények voltak):

I. Krisztus a Getzemáni kertben
II. Pilátus mossa kezét
III. Krisztus felveszi a keresztet
IV. Krisztus találkozik Máriával
V. Cirenei Simon viszi a keresztet
VI. Krisztus Veronika kendőjébe törli arcát
VII. Krisztus összeesik a keresztfa alatt
VIII. Krisztus és a jeruzsálemi asszonyok
IX. Krisztus összeesik a keresztfa alatt
X. Krisztust vetkőztetik
XI. Keresztre feszítés
XII. Krisztus a kereszt tövében 

Ebből megállapíthatjuk: a stációk száma kettővel kevesebb volt az általánosan elterjedtnél, a többi stáció témája nagyrészt az előírttal azonos, kivéve az I., II., és XII. állomásokat. A stációk fajtáját tekintve Szilágyi István kétféle típust különböztet meg: a teret nem képező oszlop vagy hasábformát, rendszerint építészeti tagozatokkal, amelyben kerekszobros vagy síkábrázolás (dombormű vagy kép) van és a teret képező (általában félig, ritkán teljesen zárt kápolna-szerű építményt, amelyben oltárszerű építmény áll, oltárkép-szerű síkábrázolással vagy kerekszobros, festett vagy domborműves hátterű kialakítással.
A kálváriák stációi közötti távolság igen változatos képet mutat a magyarországi gyakorlatban, van olyan, ahol hatvan-hetven méter is van két stáció között, de ez a távolság hat-nyolc méterre is lecsökkenhet. Ezen belül az egyes stációk távolsága egymáshoz általában állandó. 

Kálvária
A kiscelli kálvária esetében a távolság meghatározása nehéz, mert hat stáció áll már csak, ebből a feltehetőleg első a Kiscelli kolostorhoz felvezető út meredekebb felső részének kezdeténél és további öt a kálvária szoborcsoporthoz közel, valószínűleg ez az öt utolsó állomás (VIII-XII.stációk), az I-VIII. stáció a Kiscelli utcának a kolostor alatti nagy kanyart leíró részén, és annak folytatásában már a Doberdó út végén lehetett.
Kálvária
A magyarországi kálváriák elrendezésében gyakori a lineáris típus, tehát az egy út mentén elhelyezkedő, ezek között van olyan, amelynél csak az út egyik, illetve ahol mindkét olda¬lán állnak stációk. Tárgyalt emlékünk az előbbi csoportba tartozik. Ezen kívül létezik olyan emlék is, ahol két sor stáció egymástól viszonylag messzebb, de egy-egy vonalban helyezkedik el (pl. Pécs). Ismerünk u.n. zárt típusú kálvária elrendezést is, hol lehatárolt térben, a fal mentén, vagy fülkéiben állnak a stációk (pl. Zalaegerszeg). A kálvária építményeknél pedig az egész kálvária egyetlen építményt képez. (Epreskerti kálvária)

A kálváriák telepítésénél csaknem minden esetben figyelembe vették a táji környezetet, s általában a település melletti kisebb vagy nagyobb kiemelkedő magaslaton létesítették. A domb legmagasabb pontjára mindig a fő csoport, a kálvária szoborcsoport került. Így van a kiscelli kálvária esetében is.
A fő csoport általában környezetéből ki van emelve valamilyen módon (a kiscellinél támfal és korlát határolja egyik oldalról), s erre lépcső vezet fel. Olykor a lépcsőnek is kultikus szerepe volt. Előképük a római Scala Santa, amelynek 28 lépcsőfokát a hagyomány szerint Szt. Ilona hozta magával a jeruzsálemi palotából. Mivel a kiscelli kálvária 9 lépcsőfokkal készült, ilyen speciális jelentőséget nem tulajdonítunk neki. A szoborcsoport alakjai hagyományosan a három kereszten függő alak, valamint Mária Magdolna, Mária és János alakja.

Magdolnát gyakran a keresztet átölelve avval közös talapzaton ábrázolják. Néha mellékalakokkal is bővül a jelenet: angyalokkal, római katonákkal, az őrökkel, Ádámmal és Évával, Aromateai Józseffel és aloméval. A Kiscelli együttesnél Mária és János szobra ma is megvan, hogy Mária Magdolna szobra is elkészült, de ma már nincs meg.
A szoborcsoport három kereszten függő alakja közül egyedül Krisztus többé-kevésbé hiteles, hiszen a baloldalon álló jobb lator fejét 1929-ben készítették el a másik mintájára, a jobboldali latort (Krisztus balján) pedig a legutóbbi helyreállításkor, 1981 körül. Ezt nyilván régi fényképek alapján faragta ki a szobrász-restaurátor. A Krisztus-szobor feletti INRI felirat a régit fotókon (pl. 1942-ben) még megvolt, ez nem került visszaállításra. Mária alakját a hagyományos vörös ruha és kék köpeny borítja, Jánosnál nincsenek ilyen ikonográfiái kötöttségek, a művész Máriáéval ellentétes színeket alkalmazott: ruhája kék, köpenye vörös. A testszínűre festett felületeken kívül a haj van még színezve: sötétbarnára. Krisztus és a latrok színezése egyöntetűt a test színe mellett, a haj sötétebb barna és az ágyékkendő fehér színe jelenik meg.
A három alak művészettörténeti megítélése így igen nehéz, mindenesetre ezt így is megállapíthatjuk, hogy a munka inkább gyenge, mint közepes szobrászra vall, a néhol kissé formátlan, anatómiailag sem hibátlan testformálással, kicsi, tömzsi arányokkal. A két lator alakja egy fokkal jobb kvalitásról tesz tanúságot, talán a mester egy segéde faragta őket. Az alakok testtartásában itt legalább némi változatosság érződik az aszimmetrikus kompozícióban, bár furcsa hogy a két lator nem ellentétesen, hanem ugyanabba az irányba hajlik meg. Mária és János alakjánál a fejek készültek az 1981 körüli restauráláskor, ezeknek az alakoknak a megformálása jobban sikerült, dinamikusabbnak hatnak, gondosan kifaragott redőkkel megmintázott drapériával, a fej, a tekintet felfelé irányulásával is a kerek imádkozó, élet¬szerű mozdulatával. Ezek a két-három évvel később készült mellékalakok (1821-22) a főalakoknál (1819) jobban kötődnek az késő barokkhoz, a főalakon inkább érződik a klasszicizmus nyugalma, mégis az egész együttes sokkal inkább a barokkhoz tartozik, semmint a klasszicizmushoz.
A kálvária záróeleme gyakran a kápolna, ahol a Szent Sírt állítják fel. Esetünkben a fő szoborcsoporton túl épült meg; annál kissé lejjebb a forrás felett a kálvária kápolna. Sajnos eredeti barokk kialakításáról a külsőben és belsőben is alig tudunk fogalmat alkotni, a múlt századi és XX. századi többszöri átalakítás meglehetősen kiforgatták eredeti mivoltából.

© 2021 Óbuda-Hegyvidékiek Egyesülete - minden jog fenntartva

Site was designed with Mobirise